A macska jelleme


A macska a természet diadala. Ha ebből a tényből kívánunk kiindulni, már csak annyi dolgunk van, hogy megindokoljuk, vajon miért is az. Mert valóban az... :-)

A macska első és egyben legfontosabb jellemzője a függetlenség. Sokan beszélnek a macska háziasításáról, habár be kell látnunk, hogy esetükben korántsem voltunk olyan sikeresek, mint a kutyák, lovak és egyebek átnevelésében. A macska egyszerűen átgondolta, milyen előnyei származhatnak az emberekkel való közösködésből, úgy vélte, jobb neki úgy, mint magányosan kóborolni az egyre inkább szűkülő természetes vadászterületeken, és nagy szerencsénkre mellénk szegődött. :-)

Együtt élni egy macskával igazi kaland és kihívás. Egyénisége, akarata olyan erős, hogy csak akkor működőképes a kapcsolat, ha minimum egyenrangú társként kezeljük. (Felsőbbrendűségük elismeréséért cserébe pedig extra juttatásokban is részesülhetünk.)

A házimacska őrzi ősei vad vérét, kifinomult érzékeit. Csodálatra méltó ügyességgel vadászik, sikerélményét pedig gyermeki őszinteséggel kimutatja: Boldogan dorombolva órákon át "játszik" az áldozattal, gazdájától pedig dicséretet és hódolatot vár hőstettéért. Ha a kiszemelt zsákmány elillan, órákon át türelmes lesben áll, és gyakran még napok múlva is visszajár ellenőrizni a helyszínt.

Védi kijelölt területét, gondolkodás nélkül szembeszáll nála jóval, erősebb macskákkal (néha kutyákkal is), pedig tisztában van az erőviszonyokkal. De a körzetét az élete árán is megvédelmezi a jogtalan behatolóktól.

Egy macskát nem lehet bezárni; jön-megy, senkitől nem teszi függővé magát, intézi ügyeit. És végül hazatér. Ha bízhat gazdájában, baj esetén hozzá menekül, sőt meg van győződve róla, hogy ez a furcsa, kétlábon járó szerzet egyenesen csodatévő képességekkel van megáldva, mert mindig elmulasztja, ha valami fáj, megoldja, ha valami gond van. (A rendes gazdi meg csak remélni tudja, hogy cicája ebben sem téved.)

A macska-mama rengeteget foglalkozik kölykeivel: Megtanítja őket a létfenntartás összes trükkjére (de itt most nem a gazdinak való hízelgési módszerek széles tárházára gondolok) és megóvja őket akár az élete árán is. Példás anyának nevezhető; szerető és gondoskodó.

 
           

                Macska és ember

Emberrel való kapcsolatát a kifinomult alkalmazkodó készség jellemzi. Annak ellenére, hogy nem teszi magát függővé senkitől és semmitől, mégis szívesen alkalmazza bevált trükkjeit a cél érdekében. :-) Már adottságaiban megvannak azok a tulajdonságok, amik sok ember szívét meglágyítják: Apró, kecses termet, királyi megjelenés, ragyogó, selymes szőr; puha, ruganyos mozgás és még sorolhatnám.

Azt mondhatjuk, hogy a macskának talán nincs annyi esze, mint a kutyának, de ami van neki, azt maradéktalanul arra használja, hogy az  embereket manipulálja kénye-kedve szerint. A macskatulajok pedig rendszerint odáig vannak a manipuláció eme magas fokáért. :-) Ez az apró állat ugyanis kihasználja minden adottságát: Dorombol, de nem okkal - ok nélkül, hanem csak ritka jutalomként. Hízeleg, tekeredik, selymes szőrét szinte simogatásra kínálja. Harap, karmol... Hol finoman, hol jó durván, hogy tudjuk meg, kivel állunk szemben. Hogy becsüljük meg, amikor nem karmol, és viselkedjünk úgy, hogy sose legyen oka rá.

Ahhoz, hogy az ember egy macskával igazi szoros kapcsolatot építsen ki, nem elég az állatot ellátni, kényelmét biztosítani. A gazdinak el kell sajátítania kedvence sajátos kommunikációs eszközeit, ami azért nehéz, mert ezek szinte teljes egészében pszichés eredetűek. Egy hullámhosszon kell lenni vele, meg kell próbálnunk beleélni magunkat a helyzetébe, gondolkodásmódjába ahhoz, hogy képesek legyünk rábízni a döntést, mikor mit tesz.

Sok macskatulajdonosnak talán az a legnehezebb, hogy belássa, kedvence jobban tudja, mi a jó neki. Ez persze nem minden esetben van így, de legtöbbször egy kis kísérletezés vagy próbálkozás segít eldönteni a kérdést. Ha a cica belátja, hogy ezúttal a gazdi valami olyat talált ki, ami valóban jobb neki, mint amit ő gondolt az adott helyzetben, hálásan elfogadja a felkínált lehetőséget és később sem felejti el, milyen hasznosak vagyunk számára. :-)

A macskának esze ágában sincs feladni egyéniségét. Amikor viszont kommunikálni akar velünk, sikerrel idomítja öröklött jelzésrendszerét a mi "gyengébb felfogóképességünkhöz". Állandóan figyeli és megtanulja gazdája testbeszédét, hanglejtésének rejtett üzeneteit. Macskánk tehát képes megérteni minket.

Ahhoz pedig, hogy meg tudja értetni magát velünk, sajátos közlési rendszert fejlesztett ki: A nekünk szánt jelzései nagyon kifejezők, sőt, karikatúraszerűen felnagyítottak, mintha tudnák, hogy egyértelműbb gesztusokra van szükségünk az övéknél jóval gyengébb érzékszervi felfogóképességünk miatt. Gyakran tapasztal-hatják a gazdák, hogy macskájuk először csak apró jelekkel meséli el "bánatát". Ha nem ér célba, fokozatosan erősít, mert a türelem nem tartozik fő tulajdonságai közé. :-)