William Blake:

(Szabó Lörinc fordítása)

A tigris

Tigris! Tigris! éjszakánk

Erdejében sárga láng,

Mely örök kéz szabta rád

Rettentõ szimetriád?

Milyen katlan, mily egek

Mélyén gyúlt ki a szemed?

Szárnyra mily harc hõse kelt,

Aki e tûzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész

Fonta szíved izmait? És

Mikor elsõt vert szived,

Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen põröly? mily vasak?

Mily kohóban forrt agyad?

Mily üllõre mily marok

Törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,

Mosolygott rád a mestered?

Te voltál, amire várt?

Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk

Erdejében sárga láng,

Mely örök kéz szabta rád

Rettentõ szimetriád?

A tigris éjszakája 

(A dzsungel könyve)

Fut a Hold, és menekül a felhő.

Kusza folt a bokor és a lomb.

Fut a hír és menekül az erdő.

Vicsorít a koponyán a csont.

Fut a múlt és újraszövi hálóját.

Aki bújt, ma végbeviszi bosszúját.

Fut egy árny, és csupa csík a háta.

Fut egy árny, és dübörög a csend.

Fut egy árny, és lobog szeme lángja.

Fut egy árny, és ég a dühe bent.

Fut a csík, a vonala egy rémet mér.

Fut a csík, a színe mint az alvadt vér.

Ez a tigris éjszakája.

Ez a bosszú némasága.

Ez a tigris éjszakája.

Ez a gyilkos némasága.

Ne less, ne láss, ne hallj, ne szólj!

Fut a fény, és derengeni nem mer.

Fut a fény, és fekete az ég.

Fut a fény, de hova fut az ember?!

Hova ér, kit kiszemel a vég?

Fut a szél, az iszonyat a holddal kél.

Fut a szél, és még a telihold is fél.

Ez a tigris éjszakája.

Ez a bosszú némasága.

Ez a tigris éjszakája.

Ez a gyilkos némasága.

Ne less, ne láss, ne hallj, ne szólj!