Anne Rice
 
Anne O'Brien Rice 1941. október 4-én született New Orleans-ban. 
Amikor tizenöt évesen elveszítette édesanyját, a család elköltözött a 
városból. Rice számos helyen élt ezt követően, többek között San 
Franciscóban is, míg végül 1989-ben végleg vissza nem telepedett New 
Orleans-ba. A déli városból kiinduló, és végül oda visszatérő életút 
folyamán az írónővel sok minden történt: 1961-ben férjhez ment Stan 
Rice-hoz, a költőhöz; 1972-ben elveszítette leukémiában szenvedő 6 
éves kislányát; lánya betegségének diagnosztizálásától az alkohol 
rabja volt egészen 1977-ig, míg újra terhes nem lett; 1978-ban 
megszületett fia, Christopher... Szülővárosának íze és hangulata, San 
Francisco nyüzsgése, életének élményei állandóan ott dolgoznak Rice 
tudatalattijában, és igen gyakran regényformáló erőként törnek a 
felszínre.
A Vámpírkrónikák csírája egy novella volt, mely az Interjú a Vámpírral 
címet viselte, és mely 1969-ben született meg. Az írónő a novellát 
több alkalommal átírta, míg végül 1973-ban, egy újabb átdolgozás során 
rá nem döbbent, hogy a történet regénnyé nőtte ki magát. A könyv több 
kiadónál történő házalás után végül 1976-ban látott napvilágot, 
Interjú a vámpírral címmel. A regény nagy példányszámban fogyott, és 
évek múltán sem tűnt el a könyvesboltok polcairól. Rice már a 
kiadáskor tudta, hogy folytatást akar írni, de a második rész kilenc 
évig váratott magára. Eközben az írónő számos más regényt írt: the 
Feast of All Saints (1979), Cry to Heaven (1982), The Claiming of 
Sleeping Beauty (1984), Exit to Eden (1985), Beauty's Release (1985). 
Végül 1985-ben a könyvesboltokba került a Vámpírkrónikák második 
része, a Lestat, a vámpír is.
Az Interjú a vámpírral-ban Anee Rice megpróbálta bemutatni,milyen lehet 
vámpírnak lenni. A regényt azonban mégsem szabad horrortörténetnek vagy ún. 
gótikus regénynek tekintenünk, hiszen a halandók vérének fogyasztása, a 
gyilkolás csupán a történet felszínét jelentik. A mélyben Rice mindvégig arról ír, 
hogy miként éli meg az emberi lélek a halhatatlanságot, ha ez megadatik neki. a 
halhatatlanság élményének bemutatásához a vámpír csak írói szeköz. Olyannyira 
az, hogy Rice szinte mindenben szakít a vámpírok ábrázolásának évszázados 
hagyományaival: vérszívóit nem lehet elpusztítani szívükbe szúrt karóval, nem 
félnek a feszülettől és a templomoktól, és létüknek csupán egy - bár igen fontos - 
mozzanatát jelenti a vér ivása. Nem sablonos vámpírok tehát ezek a lények, 
hanem az író saját teremtményei, akiket Rice vámpírköntösbe bújtatott ugyan, 
de akikkel ugyanakkor azt csinál, amit akar, hogy mélyebb mondanivalóját 
előadhassa. Halhatatlan lényekről van szó, akik számára a halhatatlanságot a 
vámpírlét adja meg. Létrejöttükhöz egy másik vámpír vérének fogyasztása 
szükséges, melynek hatására testük külsőleg és belsőleg egyaránt bizonyos 
változásokon megy át. Ezen szervezeti módosulásoknak köszönhetően a vámpír 
teste rendkívül ellenállóvá és erőssé válik, és igen kevés dolog marad ami árthat 
neki; létrejön tehát egy halhatatlan lény, akiben azonban változatlanul emberi 
lélek lakozik. 
Anne Rice vámpírja az éjszaka gyermeke, aki a nappalt fénytől védett, biztonságos 
helyen tölti. Szürkülettől pirkadatig viszont elemében van, és vérre vadászik, mely 
elengedhetetlen a létezéséhez. Íme hát egyike a kérdéseknek, melyet az írónő 
regényeiben megtámad: hogyan viselheti el egy értelmes, érző lélek, hogy ölnie 
(embert ölnie) kell saját életben maradásához? A felületes olvasó a regény mélyén rejlő 
dilemmát nem is fogja észrevenni, miközben megragad a történet horrorburkában. 
Aki azonban elgondolkodik, hogy milyen rugók mozgatják valójában ezt az igen 
könnyen rémtörténetnek is minősíthető regényt, az a válaszokat is meg fogja találni 
az Interjú a vámpírral-ban.
        Az Interjú a vámpírral-nak és folytatásainak központi kérdése mégis a 
halhatatlanság. Hogyan éli meg egy emberi lélek a halhatatlanságot az őt körülvevő 
halandó világban? A válasz nehéz, és sokféle. A vámpírok egy része csak egy ideig 
képes elviselni, hogy halandó szerettei, ismerősei egymás után mind elmúlnak mellette. 
Ahogy a vámpír egykori halandó életének kora lassan tovatűnik, és a világ a halandóság 
kapcsának hiányában egyre érthetetlenebbé válik számára, a vámpírok egy része önként 
vet véget létének. Az egyik ősi vámpír, Marius fogalmazza ezt meg helyénvalón: 
"A halhatatlanoknak nincs helye egy halandó világban." Lehet-e, és ha igen, akkor 
mi lehet a célja a halhatatlanságnak? Anne Rice akár azt is kérdezhetné ezzel a 
lendülettel, hogy mi a célja az életnek. A Lestat, a vámpír egyik ősi vámpírja felfedi 
számunkra, hogy létezésük a véletlen műve, halhatatlanságuknak tehát nincs eredendő 
célja. Ugyanakkor pontosan ő, Marius az, aki keresett és talált is 
célt halhatatlan létének, és így az évezredek folyamán elkerülte azt a sorsot, mely a
 magányossá és érdektelenné vált, a pusztulást választó társaié lett. Az életet adó vér 
mellett Rice vámpírjai a halhatatlanságnak értelmet adó célt keresik az éjszakákban. 
        A filozofikus kérdésekre való válaszkeresés mellett Rice fokozatosan egy 
hihetetlenül összetett mítoszvilágot bont ki a szemünk előtt Vámpírkrónikáiban. 
Már a Lestat, a vámpír egy része is a vámpírok eredetének kutatása jegyében íródott, 
de a regény túlzottan hosszú és túl komplex lett volna, ha mindenre fényt derít. a
 halhatatlanok létrejöttének teljes történetéhez egy harmadik Vámpírkrónikára volt 
szükség. Ez a kötet, a A Kárhozottak királynője. 
        E könyv előkészítésekor (mely előkészítés egy része már a Lestat, a vámpír 
írása során is zajlott) Rice tudatalattija szinte kezelhetetlenül sok részletet dobott 
a felszínre. Olyan sokat, hogy az eredetileg A Kárhozottak királynőjébe szánt 
események és személyek egy része új történeteket ihletett, és végül nem csupán 
e könyv született meg az író tollából, hanem A múmia, avagy Ramszesz a kárhozott 
és A Mayfair-boszorkányok élete című regénysorozat is. A Kárhozottak királynője 
tehát csomópont, hiszen az utóbb említett nem vámpírokról szóló regények 
ugyanabban a mítikus világban játszódnak, mint a Vámpírkrónikák. 
        A Kárhozottak királynője a halhatatlanságnak igazi történelmi perspektívát ad,
 ahogy felfedi a vámpírok születésének hatezer évvel ezelőtt, az egyiptomi 
Óbirodalom felemelkedése előtti korban lezajlott eseményeit. A Nílus menti kultúra 
mementói, Dzsószer fáraó és utódainak piramisai fiatalabbak, mint azok az első hús-
vér-lélek halhatatlanok, akik az emberi civilizáció kibontakozásával párhuzamosan 
benépesítik saját vérivó fajukkal a Földet. És ahogyan a vámpírok újabb és újabb 
generációja az őket szülő kor hitvilágának megfelelően élni kezdi halhatatlan életét, 
a faj eredete lassan a múlt ködébe vész, és csak néhány ősöreg vámpír emlékszik már 
rá.De a halhatatlanság az halhatatlanság, és az életre kelő múlt hatezer év után ismét 
formálni kezdi a vámpírok létét, amint a kárhozottak királynője apokalipszist hozó 
tombolásba kezd. Ahogy teljes gazdagságában feltárul a vámpírok eredetmítosza, úgy 
zárul a kör, miközben a halhatatlanok csupán maroknyian maradnak. 
        Az olvasó pedig azt hihetné, hogy nincs tovább miről írni a vámpírkrónikákban, 
de téved. A Kárhozottak királynője kiadása óta ugyanis további vámpírkrónikák 
jelentek meg: 1992-ben a Testrabló meséje (The Tale of the Body Thief), 1995-ben 
A Memnoch, a sátán (Memnoch, the Devil), 1998-ban pedig az Armand, a vámpír 
(The vampire Armand). Az már csak hab a tortán, hogy a krónikák mellett Anne Rice
 elindított egy új sorozatot is, az új vámpírtörténeteket. (New Tales of the Vampires).
 E ciklus kötetei a krónikáknál jóval kisebb lélegzetűek, és a kerettől eltekintve csak
 egy-egy vámpír életéről
szólnak. Az új vámpírtörténetekben eddig két könyv jelent meg: 1998-ban a Pandora
 (Pandora), 1999-ben a Vittorio a vámpír (Vittorio the vampire). 
        A vámpírregények sokasága szinte mozaikszerűen tárja elénk a portrét a 
halhatatlanokról. Akár azt is tehetjük, hogy az újabb köteteket véletlenszerű sorrendben
 olvassuk el, a könyvek sorában azonban mégis van egy rendezőelv. Minden egyes 
vámpírkötet keretes szerkezetű ugyanis, és szóljon akármiről vagy akármiről is az 
adottregény, a keret minden esetben a vámpírok összességének jelenkori történetét 
viszi előre egy lépéssel (ha időnként mégoly csekéllyel is).
      
 
 
Zsu oldaláról
www.biatv.hu/~zsu/lestat/