Marius: Már túl soká időztünk!
Lestat: De senkihez se szóltunk.
Marius: A vámpír élete, csupa titoktartás.
Lestat: Valóban? ?iért rejtőzködünk, Marius? Miénk a hatalom! A halhatatlanság! Félelem nélkül járhatnánk. Nem?
Marius: Az fiam lehetetlen! Napközben esendők vagyunk. A halandók nem tudhatnak róla. Különben lecsapnának ránk.
Lestat: Tehát sosem lehet az enyém? ( a hegedűslány )
Marius: Nem. Hacsak nem végzel vele.
Lestat: Sose leszek híres?
Marius: A világ szemében halott vagy! ... Gyere! Indulnunk kell! (...)
Zenész férfi: Fuss Sophia! Rohanj! Fuss!
Marius: Lestat! Állítsd meg! ... Utána! (...)Az árnyékok közt kell élnünk! Maradt még benned pár emberi érzelem. Csak bajt hoznak a fejedre!
Lestat: Bocsáss meg!
" Az áldozataim arca kísértett. A sorsomra emlékeztetett. Négy napon és éjjel hegedültem, vadul, mert soha többé nem reszesülhetek a világ egyszerű örömeiből.Én többre születtem! "
Lestat: Marius? ... Marius! ... Akarod, hogy játszak neked? (Akasának) (...)
Marius: MIt műveltél, Lestat?
Lestat: Még!
Marius: Felejsd el fiam!
Lestat: Oldozz el!
Marius: Nem! Ittál a legősibb és legtisztább vérből. Túl sok ez egy éretlen ifjúnak!
" Az áldozataim arca kísértett. A sorsomra emlékeztetett. Négy napon és éjjel hegedültem, vadul, mert soha többé nem részesülhetek a világ egyszerű örömeiből. Én többre születtem! "
Lestat: Marius? ... Marius! ... Akarod, hogy játszak neked? (Akasának) (...)
Marius: Mit műveltél, Lestat?
Lestat: Még!
Marius: Felejsd el fiam!
Lestat: Oldozz el!
Marius: Nem! Ittál a legősibb és legtisztább vérből. Túl sok ez egy éretlen ifjúnak!
Lestat: A vére, mint a folyékony tűz. Aaa. Óóó. Ki volt ő?
Marius: Ő az anyád. Az én anyám is. Akasa. Minden kárhozottak királynője.És mellette a király. Akasa és Enkil az ókori egyiptomiak vérével oltotta szomját. Annyit ittak, hogy Enkil végül betelt vele. És nélküle Akasa sem ihatott többé. Eleven szobrokká lettek. Akasat semmi sem érdekli. Kivéve a vér ízét. Mindegy, hogy kiből fakad!
Lestat: Ne! Eressz el!
Marius: Elég erőssé tett.
Lestat: Nem állhatsz elém!
Marius: Vajon az ő hangját hallom? .. Annyi éven át vigyáztam rájuk és szemük se rebbent.
Lestat: He-he. Egészen ma estig. És engem választott.
Marius: Én választottalak!!
Lestat: He-he. Hová készülsz? Marius! (...) Marius? ... Marius! ... Marius!!!
" Azóta oly sokszor szólítottam Mariust. De hiába. Csak a napok, hónapok, évek végtelen áradata. Mesterem a fejembe verte a legszőrnyűbb leckét, hogy végül magunkra maradunk. Nincs köröttünk más csak az örökkévalóság sötét pusztasága. "
" David azt hitte a napló kielégíti kíváncsiságomat. De csak méginkább felajzott. Vissza kellett mennem a Tengernagyhoz! Nem tehettem mást! " (Jesse)
Bárban a pasi az aztalnál: Fantasztikus hely! Imádom! Ne hívjalak meg agy italra?
Kopasz vámpírcsaj: Mindjárt! (...)
Piros pólós vámpír: Szia!
Jesse: Szia!
Piros pólós vámpír: Törzsvendég vagy?
Jesse: Hogyne!
Piros pólós vámpír: Nincs a nyakadon jel.
Jesse: A testem többi részén keresd!
Nyakkendős vámpírcsaj: Vegyem felkérésnek?
Jesse: Bocs! Foglalt vagyok.
Kopasz vámpír: És .. hol a barátod?
Jesse: Itt van valahol.
Nyakkendős vámpírcsaj: Az illetőnek neve is van?
Jesse: M, M, Marius.
Kopasz vámpír(?): Bocsi! Nem ismerem.
Jesse: Persze! Hisz az ősidőkből való.
Kopasz vámpír: Azokból egy se maradt.
Nyakkendős vámpírcsaj: Mind porrá váltak.
Piros pólós vámpír: Hacsak nem urnában rejtegeted!
Jesse: Nem lennél ilyen bátor, hogyha találkoznátok!
Piros pólós vámpír: Miért nem?
Jesse: Megleckéztetne! ... Elnézést! (...)
ÁÁ! (utcán)
Piros pólós vámpír: Hová sietsz? ... Csak egy csöppet csíp és kész. Talán még örömet is okoz. (...)
Lestat: Hu! Káprázatos előadás volt. De kissé óvatlan.
Jesse: Kösz.
Lestat: Mégis mit?
Jesse: Hogy segítettél.
Lestat: Öntelt némber! ... Tehát. Ismered Mariust?
Jesse: Én sok mindent tudok.
Lestat: Csak azt nem hogy kell életben maradni.
Jesse: Akkor mi egy hajóban evezünk. Bár én némi előnnyel indulok.
Lestat: Nos.. azon segíthetünk.
Jesse: A "Megváltó" a görög hegegűslányról szól. Igaz? ... Igen?
Lestat: Nolám. ... És mi másról tudsz még?
Jesse: Én...
Lestat: Látom... reszketsz.
Jesse: Hideg van.
Lestat: Jéghideg?
Jesse: A-aaa. (azaz nem)
Lestat: Nos, folytasd. Mesélj még róla(m)!
Jesse: Tudom, hogy mit akarsz!
Lestat: Mi? Mit akarok?
Jesse: Sóvárogsz.
Lestat: Mi után sóvárgok?
Jesse: Aaaa. (fájdalmában)
Lestat: Nos... Mire áhítozom?
Jesse: Az élők közt járni. Kijutni... aaa ... az örökkévaló pusztaságból.
Lestat: Lám... Egy igen szemfüles könyvtáros kisasszony. Talamasca. Tudtam, hogy elhagytam valahol a naplóm. .. H. .. Kellemes olvasmány volt?
Jesse: Megható.
Lestat: Valóban? .. Ne aggódj Jessy! A te fajtád sohase oltja a szomjamat.
Jesse: Tudok valamit, ami nincs a naplóban!
Lestat: ... Mi az?
Jesse: Megőrizted a hegedűt, nem? .. Persze! Tagadd le! .. Végtére is csak ember volt! .. Á! (...)
Lestat: Hm. .. Szemfüles kis könytáros. (...)
Jesse: Őő. Figyelj, David! Los Angelesbe megyek a koncertre. Én találkoztam és beszéltem vele. Személyesen Lestattal.
David: Mi, mi? Jessy, Jessy! Nagyon kérlek, hogy jól figyelj arra, amit mondok! .. Képtelen vagy felmérni a helyzetet. Lestat elárulta, hogy vámpírok élnek köztünk. Feldühítette őket. Elmennek a koncertre, hogy végezzenek vele. Belekeveredtél. Aggódom miattad, Jessy!
Jesse: Fölösleges aggódnod miattam, kérlek! Nem lesz semmi baj, és. Becsekkolok, és.. Bocs, de mennem kell.
David: Ne, ne! Jessy! Jesse! (...)
" Az "Angyalok városa" már felfalta gyermekeit. A jelenlétem itt nem sok vizet zavart. Még három napunk volt a koncertig. Éreztem, hogy valami közelít. Csak arra nem tudtam rájönni, hogy mi az." (...)
Lestat: Marius!
Marius: Lestat! Örülök, hogy ismét találkozunk!
Lestat: Én is. Még mindig a régi divat híve vagy?
Marius: ... A szokások rabja lettem.
Lestat: Hogy tudtad átvészelni az 50-es éveket egy vörös béléssel?
Marius: Aludtam.
Lestat: Nem sokat vesztettél.
Marius: Elvist.
Lestat: Elvist. Igen.
Marius: Híresebb lettél nálam!
Lestat: Nos... Anyyi idő után .. mi szél hozott?
Marius: Manapság lépten-nyomon beléd ütközik az ember. Legalábbis szóban. .. Mit akarsz bebizonyítani?
Lestat: Ugyan, kérlek! Kissé elkéstél már ezzel az atyáskodó hangnemmel, Marius! Közel 200 év telt el, és nem jelentkeztél.
Marius: Kishíjjám mindent tönkretettél. .. És most újrakezded. Ne most egyenlítsük ki a régi számlákat!
Lestat: A vámpírokat nem a boszzú élteti. .. Vagy tévednék?
Marius: Mm. (elgondolkozik)
Lestat: Hogy akadtál rám?
Marius: A művem vagy. Mindig tudom merre jársz. .. Különben is. .. Csak meg kellett keresnem a város legocsmányabb épületét.
Lestat: Gyere! .. Megmutatom mit jelent fényárban élni. (...)
Marius: Ah.. Lenyűgöző. Az erdőben kántáló, tébolyult druidákat juttatja eszembe. .. Éjjen a barbárság!
Lestat: Rengeteg.. rajongó. Bálványoznak. Milliók karja nyílik ölelésre. Esedeznek, hogy legyek az övék.
Marius: Örökké erre vágytál.
Lestat: Lelkem minden sötét bugyrában!
Marius: Mm.. Másra is gondolsz magadon kívül?
Lestat: Csak én magam vagyok. Erre oktattál.
Marius: Készülj fel rá, hogy vendéged érkezik!
Lestat: MIre célzol ezzel?
Marius: A zenéd életre keltett egy régi, jó cimborát. .. Nem hallod? .. Vagy az ováció megsüketített?
Lestat: ... Akasa.
Marius: Újra él. Kiszívta a király vérét. .. Még erősebbé vált.
Lestat: Helyes! .. Hadd jöjjön csak!
Marius: Mondd le a koncertet!
Lestat: Soha!
Marius: Nem húzhatsz újjat vele, Lestat! Te nem vagy Isten! .. Mi is halandók voltunk. .. Az örökségünket kell.. megóvnunk.
Lestat: Hogy oda vagy a halandókért! Miért emeltél ki közülük? (...)
Akasa: HM. Eltűnni látszik. Túl hosszú ideje van itt.
Piros pólós vámpír: Kedveled, ugye?
Akasa: Emlékeztet valakire.
Piros pólós vámpír: Rövidesen csupán egy halom por marad belőle, amit elfúj a szél. Megszabadulunk tőle. A vérét veszzük.
Akasa: Igazán? ... Valóban ezt fogjátok tenni? (...)
|