A kis panda

A kispanda, vagy más néven macskamedve, jobban hasonlít a mosómedvére, mint rokonára, az óriás pandára. Mégis mind a két panda egy családba, a macskamedvék családjába tartozik. A nap nagy részér a faágon heverészve tölti el. "A vörös panda" néven is emlegetett állatka Nepáltól a kínai Szecsuan tartományig terjedő területek lakója. Bár a macskamedvét a ragadozók közé soroljuk, táplálékának nagy része bambusz. Alkalomadtán azért madárfiókákat, kisemlősöket és hüllőket is zsákmányol. Bármely testhelyzetben ülve, állva vagy fekve is tud enni ( a pandákon kívül kevés állat képes hasonló mutatványra).

Ismertetőjegyei:

Bundája nagyon dús. Háta rendszerint vörösesbarna, hasa sötétbarna. Testformája zömök, végtagjai erőteljesek, mancsain hosszú, félig visszahúzható karmok vannak. Famászás közben a farkával egyensúlyoz, alvás közben pedig a fejét takarja be vele. Metszőfogai nagyon hasonlítanak a ragadozók fogaira. A széles, lapos, redős zápfogaik viszont jellegzetes növényevőfogak. A talpa szőrös, így famászás közben biztosabb fogást talál az állat.

Érdekességek:

• A kis panda, melyet 1825-ben fedezték fel, több mint 50 éven keresztül az egyetlen nyugaton ismert pandafaj volt.
• A macskamedve latin neve azt jelenti, hogy "tűzfényű macska" vagy " csillogó macska". Eredét az magyarázza, hogy az állat felfedezője nagy hasonlóságot vélt felismerni a macska és a kis panda között.
• A helybéliek többek között a " va" és a" csitva" névvel illetik a kis pandát, amit csicsergő hangjának köszönget.
• A kis panda képes 1,5 m-t is áthidalni, miközben ágról- ágra ugrik.