Vámpírok legendája

A téma ma is, és nálunk is - bármily meglepő -, aktuális. Na és persze nemcsak nálunk, hanem, nagyjában és egészében mindenhol a világon, pl. Angliában, ahol nemrég egy tinédzser brutális kegyetlenséggel gyilkolt le egy idős hölgyet, és ivott a véréből, saját elmondása szerint azért, mert szerinte a néni vérétől örökké fog élni…

 Na és persze a vámpírfilmek, amikről úgy látszik, soha nem mennek ki a divatból.  

Nézzük hát, először is mit ír a Túlvilági kislexikon a "Vámpírok" címszó alatt: "Síri szellem, tulajdonképpen valamely nemrég meghalt ember hazajáró kísértetalakja, amely az élőket éjszakánként denevér alakjában keresi fel, és kiszívja a vérüket. A magyar népi hitvilágba a délkelet-európai szláv népektől került át. A vámpír elnevezés is a görög eredetű szláv „netopir” szóból származik." 

A vámpírok tehát olyan hullák, amik elhagyják a sírjukat. Méghozzá szigorúan napnyugtakor, így tartja a hiedelem. Miután pedig kiszállnak a koporsóból, ellátogatnak az élőkhöz, abból a célból, hogy kísértsék őket. Ez a kísértés elég drasztikusan nyilvánul meg, tehát itt nem lánccsörgetésről meg lepedőrázásról van szó, a vámpírok séróból nyomják, és a kísértés során bizony tettlegességhez is folyamodnak. Méghozzá úgy, hogy szívják a szerencsétlen élők vérét. Minderre azért van szükségük, mert a vér a táplálékuk, egész egyszerűen ez kell nekik az "életben" maradáshoz. A történet fontos része, hogy a vámpírok mindig a nyakon támadtak, tehát torokra voltak kiképezve, egy-két kivételtől eltekintve, pl. a jó kis orosz vámpírok közvetlenül a szívből vették a nekik való éjszakai ennikét. A koporsóból való kitörés, és átvergődés a 2 méter földrétegen, majd az ezután sétálgatás és táplálkozás már így önmagába jónak mondható teljesítmény egy hullától, azonban voltak olyan vámpírok is, akik még ráadásul ködös alakot is fel tudtak venni, és a koporsón meg a fölötte levő földön úgymond átszivárogva jutottak ki a felszínre. Ilyenkor csak egy kis lyuk jelezte, hogy ez egy vámpír sírja. Az ilyen jó képességekkel megáldott vámpírok aztán be tudtak csusszanni a hálószoba bezárt ajtaja alatt is, szóval olyan túl sok gondot nem okoztak nekik a különféle zárszerkezetek. Viszont, ha valami jótét lélek elalvás előtt fokhagymával dörgölte be az ajtókeretet, akkor, ködös alak ide vagy oda, elég nagy szívás volt a szerencsétlen teremtménynek, mert nem tudott bemenni.

Vámpírrá válhatott, pl. halála után a veszélyes bűnöző, vagy az olyan ember, aki hirtelen távozott el az élők sorából. Az emberek szerint konkrét esély volt a vámpírrá válásra az öngyilkosoknál. Na és persze azoknak az esetében, akik maguk is egy vámpír áldozatává váltak. De vérszívó lehetett abból is, akit nem temettek el rendesen, hiszen így a szerencsétlen nem juthatott el se a Pokolba, se a Mennyországba, így hát, jobb híján, a lelke aktív maradt a testében. Aztán ott voltak a burokban született gyerekek, akik egy óvatlan pillanatban megették a magzatburkot, vagy a megkereszteletlen gyerekek, olyanok, akik az Ördögtől fogantak. Na belőlük is vámpír lett, állítólag. Ami pedig az áldozatokat illeti, a vámpír előszeretettel zaklatott olyan embereket, akiket ismert életében. Az úgymond igazi, klasszikus vámpír egyébként a román „strigoi”.  Az erdélyi „murony” nevű vámpír macskává, kutyává, varangyos békává és akármilyen vérszívó rovarrá is át tudott változni, így nagyon könnyen jutott az emberek közelébe. Az orosz „vieszcy” pedig azzal szórakozott, amíg nem jöhetett ki a sírból, hogy a saját kezét meg lábát rágta, aztán éjfélkor kijött, és a szokásos vériváson kívül ez is rámozdult a tehenekre, plusz megkongatta a templomharangot. Japánban meg volt, pl. egy kétfarkú vámpírmacska. „dhampir”. A régi erdélyi történetek szerint ez a vámpír fia volt, és csak neki volt képessége arra, hogy meglássa, ill. megölje a láthatatlan vámpírokat. Hogyan lehet megölni őket? Nem tudom, mondjuk ki látott a közelmúltban vámpírt. Tehát, adott esetbe jól jöhetnek az alábbi tanácsok… Szóval, ha vámpírral találkoztok, jól jöhet a vadrózsa, a fokhagyma, a kereszt, és a tűz. Persze, anno különféle aranyos amuletteket és balzsamokat is árultak ellenük. A legfontosabb mégis inkább az volt a régi időkben, hogy megelőzzék a hulla visszatérését. A vámpírok áldozatai maguk is vérszívóvá váltak, és gyakorlatilag mindenkiből, akinek rejtélyes, vagy erőszakos volt a halála, vámpír lett. Hogy lehetett elpusztítani egy vámpírt. Amikor jött a vámpírláz, az emberek kiözönlöttek a temetőbe, és elkezdték fölnyitogatni a sírokat, vámpírok után kutatva. Ha találtak egyet, akkor az volt a biztos módszer, hogy egyetlen ütéssel belevágtak a szívébe egy karót. Tölgyfakarót, ha egy mód van rá. Mindennek, ami a vámpírokban való hitet táplálta a régi emberekben, megvolt a maga természetes magyarázata. Azok a sötét árnyékok, amiket az emberek időnként éjszaka láttak bolyongani a temetőben, hullarablók voltak, ez volt a magyarázata az emberek által talált nyitott, üres síroknak. Akkoriban nem volt ritka az élve eltemetés sem. Van egy merevkór nevű betegség, ami az embert olyan állapotba juttatja, mintha halott lenne. Szerencsétlenségére felébredhetett a koporsóban, és megpróbálhatott kijönni a föld alól. Kétségbeesésében és szörnyű éhségében a saját húsát kezdte el rágni. Ez volt az oka, hogy gyakran olyan pózban találták a hullákat, mintha ki akartak volna jönni.

Hát, nagyjából ennyi…